Episode Details

Hatalmas orvos az idő; előbb-utóbb

Minden sebet befog.

Bármennyit szenvedek: ez orvos által majd

Én is meggyógyulok.

A bú, mely most sötét felhők villámtüze,

Lesz nyájas hold sugára,

Mely tündökölni száll szelíd emlékezetem

Morajtalan tavára.

És fon talán a sors nem fáradó keze

Egy rózsás kötelet,

Mely összefűzi majd az életvágyat és

Fölépült szívemet.

Ekkor, gondolható, a könnyek és a szók

Mi keserűk lehetnek,

Melyekkel a tört szív örökre búcsut mond

Remény- vagy élvezetnek.

Azért szeretném most, midőn hűlt kebelem

Vágy-, s kívánságtalan,

Azért szeretném most, ha elmennék oda,

Ahol Etelke van.

Öleld fel, oh halál, kifáradt éltemet,

És tedd a temetőbe,

Mint keblén elszunyadt magzatját a szülő

Letészi bölcsejébe.

És hogyha meghalok, ohajtásom csak egy,

Barátim, tőletek:

Hogy engem a mellé a kedves kisleány

Mellé temessetek.

Mik voltak álmaink, majd minden éjfelen

Elmondjuk ott egymásnak,

S egyszerre indulunk, ha ébresztő szava

Zeng a föltámadásnak.

Kattints és Iratkozz fel a hírlevelünkre

További műsoraink a betone.hu-n

Facebook: Betone

Instagram

Learn more about your ad choices. Visit megaphone.fm/adchoices